2. fejezet

 Az első óra irodalom volt. Nagyon kemény, de szeretem. Ebben a suliban nagyon fontos, hogy a szükséges tárgyakból tökéletesek legyünk. Dráma, ének, irodalom, nyelvtan, rajz. Ezeken kívül csak tesi, nyelv és hangszeres órák vannak. Igaz valakinek - például Liznek - a nyelv van emelt szinten. Lehet, hogy néhányan most nem értitek, hogyan kerültünk egy szobába. Nagyon egyszerű a magyarázata.

 - Szóval, ide azt írjam, hogy van- e olyan ember akivel szívesen lennék egy szobában? - kérdeztem. Egy személyiség tesztet szorongattam a kezemben. Ennek a segítségével akarják szétosztani azt, hogy hogyan alakuljanak a hármas szobák.
 - Igen.
 - Remek! Köszönöm - Anna odalépett hozzám, aki egy másik recepcióssal egyezkedett. A földszinti társalgó egyik padjára ültünk, és elkezdtük kitölteni a kérdőívet.
 Leírtam, hogy Anna Smith-el mindenképpen egy szobába szeretnék kerülni, ezenkívül azt, hogy a kedvenc bandám a One Direction, és a többi kérdésre a választ. Két oldalas volt az egész. Fél óra múlva vissza sétáltunk a recepciós hölgyhöz és leadtuk az adatokat.

Hát így történt :). Mint kiderült Liz is directioner, és egy helyre raktak minket, igaz ő nyelvszakos. Annával egy osztályba járunk, úgyhogy irodalom után a kávézóba rohantunk. Mint mindig, a kis szőke directionerünk most is ott ült és a reggelijét fogyasztotta. Minden szerdán első óra után itt van, a reggeli nulladik miatt. Azt mondta, hogy:
 "- Nem fogok minden szerdán hajnalban kelni, csak azért mert angol van!"
És be is tartotta. Tíz perccel csengetés előtt kel, felkapja az előző este kikészített ruhát, szempillaspirál, szájfény és rohan le.
 - Jó reggelt, Liz! - köszöntöttem vidáman.
 - Sziasztok! - mosolygott ránk, és rögtön el is komorult. Jajj, ne! Csak egy jöhetett -  Elegem van Will-ből - mondta. Tudtam! William Bush egy baromi helyes srác a német szakon, és év eleje óta Liz körül hemzseg. Talán nem is lenne ellenére, ha nem lenne pasija! De van, és Will nem képes felfogni.
 - Na, most mit csinált? - kérdezte a mellettem ülő Anna.
 - Emlékeztek a német házimra?
 - A versesre? - kérdeztem.
 - Igen. A tanárnő kitalálta, hogy mindenki olvassa fel.
 - És? - Annát kezdte érdekelni a dolog. Igazából már mindketten unjuk Bush-t. Szóval elég meglepő az, hogy érdekel minket.
 - Az a hülye hozzam írta... Értitek?! - szegény teljesen ki volt akadva. Szomorún szürcsölt egyet a Lattéjából és harapott a sajtos Croassaintjából.
 - Na, és miről szólt? - csillant fel a szeme Annának.
 - Menj, keresd meg és kérdezz rá! Én nem akarok róla beszélni - sóhajtott fel. Megsimogattam vigasztalásként a karját, majd rózsaszín hajú barátnőmhöz fordultam, és arra invitáltam, hogy hagyja most Bush-t, és inkább jöjjön velem sportcsarnokba, hiszen mindjárt kezdődik a tesi óra, Liz-nek pedig úgyis lyukasa lesz. Szóval mi elfutottunk tesire, otthagyva bánkódó barátnőnket. Szegény teljesen kiakadt a fiú...

Ez lett volna a 2. fejezet, remélem tetszett :)