6. fejezet

Pontosan egy hete írtam utoljára a naplómba. Ez a hét zsúfolásig tele volt. Csütörtök óta szinte csak a kis filmről szólt ez a hét. Aznap este egyeztettünk Anna unokatesójával, hogy okés-e az, hogy vág nekünk. Pénteken és szombaton gyűjtöttünk képeket a fiúkról, vasárnap forgatókönyvet írtunk hétfőn pedig sorba rendeztük őket. Kedden felvettük a jeleneteket. Úgy csináltuk mintha tudósítók lennénk és kiválasztottunk néhány tévésszereplős jelenetet is amiken a fiúk magukról beszélnek. Este még elküldtük a "technikusunknak", hogy megvághassa. Természetesen az adatokat is leírtuk, hogy mikor mit kell. Tegnap pedig megnéztük a kész változatot. Szerintem egész jó lett. Mondjuk, ha rossz lenne megőrülnék, hiszen egész hétvégén bent maradtunk a koliban Anna-val, hogy kész legyünk. A hugommal persze skypeoltunk kicsit vasárnap este. Sarahnak én vagyok a 'példaképe'. Sok ruháját én választottam közös vásárlásaink során, szóval ő is virágba van borulva. Abban különbözünk, hogy ő nagyon sportos. Állandóan tollasozik. Az a kedvenc sportja.

Szerencsére a bátyám nem nagyon érdeklődik irántam... De ez kölcsönös. Anyáékkal is váltottam pár szót. Elmondtam, hogy milyen jegyeket kaptam, és biztosítottam őket, hogy jövőhéten haza megyej a hétvégére.

Ugye nincs se nulladik se első órám. És aludhatok. Aha. Persze, ha lehet úgy aludni, hogy rádugranak.
 - Ébresztőőő! - hallottam Anna hangját. Elég hangosan. Pontosan a fülem mellől.
- Arwwrww - hát igen. Valami ilyesmit hallhatott miközben a fejemre húztam a virágos párnám.
- Luuuc, ma van a bemutató napjaaaaa! - visított a fülembe.
- Iggggen... Én is tudom... - ennyi tellet, de a párnám alól még mindig nem bújtam elő.
  Ezen "szerencsére" a rózsaszín hajú barátnőm segített. Letépte a fejemről és eldobta, mielőtt még utanánl nyúlhattam volna. Megfogtam a takaróm és elkezdtem felfele húzni. Az államig jutottam el. Anna viszont megfogta a másik végét és hangos csatakiálltás kíséretébeb leugrott az ágyamról és teljes erejéből húzni kezdte. Rényleg kéne egy kicsit eddzenem. Nem csak a takaróm rántotta le, hanem engem is.
- Áúúúúú! Anna! - emeltem fel a hangom. Lassan feltápászkodtam és a fájós térdemet fogtam. Aztán rávetettem magam. Ez a hirtelen támadás az én védjegyem. Ráestünk az ágyra, legurultunk egymásról. Majd' megfulladtunk a nevetéstől.

- Meg van a CD? Elraktad? - kérdeztem amikor már készülődtünk.
- Igen - válaszolta, de biztonság kedvéért még ellenőrizte a táskájában.
Egy nagyon lenge virágos pólót vettem fel, egy fekete rövidnadrággal és egy natúrszínű sarut. Kiegészítőnek egy fehér tollas nyakláncot választottam, és mind a két karomra egy-egy gyöngyös karkötőt.

Amikor készen lettünk lementünk reggelizni. Én valami édeset kívántam, úgyhogy nutellás gofri mellett döntöttem. Anna görögsalátát választott. Szépn nyugottan megettük a kiválasztott ételeket, és átmentünk a suliba. Nagyom szépen sütött a nap. A két épületet összekötő folyosót beragyogták az arany sugarak.
A napot rögtön a kisfilm bemutatóival kezdtük. Nagyon jó lett a többieké! De a tanár minket is megdicsért. A CD-ket pedig elkérte és elvitte magával.
Éneken ültünk, amikor a hangszóró megrecsegett, és meghalluttuk a diri hangját.
- Szép napot, diákok! Az irodámba szeretném hívatni Lidia Christina Taylor-t és Lucy Fray-t az irodámba szeretném látni. Most!
Ijedten Annára néztem, de ő csak bátorítóan megszorította a kezemet.
- Lucy, nem hallottad Mr. Wilsont, gyerünk! - sürgetett Mrs. Spring. Körülnéztem az ajtóra néztem. Lidia éppen kihúzott háttal magabiztos léptekkel emelte át a lábait a küszöbön. Ilyenkor irogyelem csak. Szép lassan föláltam, majd óvatos pattogó léptekkel siettem át a termen az ajtóig, onnan pedig az igazgatóiig. Nagyon féltem, hogy mit akarhat Wilson. Talán a hétfői marakodásról lenne szó, amikor a kelletnél jobban felhergelt? Bekopogtam, lassan kinyitottam az ajtót, és bekukucskáltam. Nagyon meglepődtem amikor megláttam a fekete öltönyös, sárga sálas menedzsert.
- Gyere beljebb, Lucy - mosolygott rám az igazgató. Beléptem, ő pedig kinyújtotta a karját a kanapé felé ezzel jelezve, hogy üljek le - Mr. Diamonds szeretne mindani nektek valamit lányok - jelentette ki ünnepélyesen, és arréb lépett.
- Bizony csajok! A demóitokról van szó! Megvannak a "sztárfellépők"!
- Tényleg, és ki az? - nem bírtam ki, hogy ne szólaljak meg, pedig gondoltam, hogy elfogja mondani
- Kis angyalom neked nem ki lesz, hanem kik lesznek, de jobban szeretnék névsorban haladni, már pedig akkor az aranyhajúval beszélek először - kacsintott rám.
Elkezdett kattogni az agyam. K. I. K. Leszenek. Vaaagyiiiis egy... Banda! Angol banda, angol banda, angol banda. Egyetlen egy angol banda jutott eszembe. One. Direction. Lehetséges? Megtörténhet? Csuriba szorítottam az ujjaimat, és Diamonds-ra néztem.
- Szóval, Lidia. Ugye? - és közben segélykérően az igazgatónkra nézett, aki bólintott, viszont Lidia vetett egy fintort - Na igen. A te partnered nem más lesz, mint... - tartott egy kis hatás szünetet - Cher Lloyd!!!
A szőke csak felvonta a szemöldökeit is bólintott egyet. Mintha egy kis csalódottságot láttam volna Diamonds arcán. Talán több lelkesedést várt. Ebben a pillanatban eldöntöttem, hogy bármit mondjon, a nyakába ugrok.
- Lucy, a te partnereid pedig. A. - ismételt hatásszünet - Little miiiix!!!
- Tessék ezt nem hiszem el! - kiáltottan fel, és a nyakába ugrottam.

Ebéd közben csak erről tudtam beszélni. Szerintem Liznek és Annának is az agyára mentem. Legbelül volt bennem egy kis csalódottság is, hiszen mégsem azt mondta amit vártam. De hát. Még is csak a Little mix! Ott van Jade, Jesy, Perrie és Leigh-Anne is. És ők olyan tehetségesek, szóval végül is mégiscsak jobban végződött ez a nap. :)