kedd, február 03, 2015

3. fejezet

 A hatodik óra után átmentünk ebédelni a kolesz menzájára. Remek napom volt. Semmiből sem írtunk!
 A recepció előtt néma gondolataimból Anna hangja emelt ki.
 - Felviszem a táskám a szobánkba. Vigyem a tiéd is? - érdeklődött remek ajánlatnak tűnt. Semmi kedvem nem volt felbaktatni a harmadikra.
 - Oké. Én addig veszek nekünk kaját és foglalok helyet - mosolyogtam rá. - Mit kérsz?
 - Amit, te. Bármi jó - hát igen, a barátnőm egyáltalán nem válogatós. Mondjuk én helyette is az vagyok.
 A recepciótól egy méterre jobbra van a menzához vezető hosszú folyosó. Szóval elindultam arra, Anna pedig az ellenkező irányba a földszinti társalgón keresztül az épület bal szárnyának szálló helyeihez. Mint már említettem ez a kolesz hasonlít egy igazi szállodához. Nos, ez azért van, mert régen egy kastély volt. A sulit utólag építették az épület udvarára, amikor kitalálták, hogy ez a hely milyen jó lenne kollégiumnak. Anna és én ösztöndíjjal vagyunk itt, másképp túl drága lenne.
 Az épület jobb szárnya a hosszabb, és körülbelül a felénél helyezkedik el az ebédlő. Ez a szoba valószínűleg régen bálterem lehetett, hiszen olyan nagy. Sosincs olyan, hogy valaki ne férjen el, de mi a lányokkal jobban szeretünk előrébb ülni. Tényleg, még nem is említettem, hogy Liz miért nincs itt. Hát azért, mert a szerdai órarendünk eléggé eltérő.
 Még körülbelül hét-nyolc méterre jártam, amikor a másik irányból, kábé öt méterre az ajtótól a lépcsőfordulóban megjelent három láb. Három jobb láb. Meggyorsítottam a lépteimet, nehogy szóba kelljen állnom a lábak tulajdonosaival. Mind a három rózsaszínű cipőben volt. Majd, mintha lassított felvételben menne megjelentek a párjaik is és szép lassan az egész testük.
 Jobb oldalon állt Mercedes. Vörös haja van, Talán hármójuk közül ő az egyetlen aki nem festeti... Most egy pink miniszoknya, alá betűrve egy ugyanolyan színű top és afölött egy egy halványabb lenge haspóló volt egy fekete masni mintával. Bal oldalt Jennifer ment. Neki is vörös a haja, viszont festett. Térdig érő sötét rózsaszín ruha volt rajta a derekán fekete övvel. Ők voltak az 'udvarhölgyek'. Középen pedig a 'királynő'. Lidia Christina Taylor. Rögtön három neve van, de a Lidiát jobban szereti, szóval néha direkt így szólítom. A haja szőke, de természetesen festett. Jelenleg egy dögös rózsaszín csőnadrágban, és vajszínű, kis pink virágos lenge blúzban illegette magát. Pont beléptem volna az ajtón, de sajnos nekiütköztem Jennifernek...
 - Hé! Kis csaj mit képzelsz magadról? - a hangos kiálltásra nem tudtam reagálni, úgyhogy félénken elnézést kértem és siettem is tovább, amikor Jennifer bevágott elém és elindult. Legnagyobb megdöbbenésemre Lidia kinyújtotta a karját hogy megállítsa a lányt.
- Jen - kezdett neki. - Kérlek engedd el Suzy-t! - utáltam ezt a nevet és ezt ő is tudta az első naptól kezdve, amikor félreértette a konyhás a nevem. Elindultam, beálltam a sorba. Két tálcával indultam az egyetlen szabadon lévő elülső asztalhoz. De amikor leültem volna hirtelen Lidia ellökte a tálcám - még szerencse, hogy a kezemben fogtam.
- Jajj, bocs - nyávogó hangot adott ki. - Nem bánod ha ideülünk? - elkezdte rebegtetni a pilláit és bociszemekkel nézett rám...




Hát a 3. fejezet! Ha tetszik, akkor jelezzétek kommentben (vagy valahogy), hogy tudjam nem fölöslegesen írom. :D

6 megjegyzés: