4. fejezet

Össze szorítottam a számat. Nem akartam válaszolni. Nem. Igaz, még csak első évesek vagyunk, de ő a méhkirálynő. Ha rosszat mondasz neki megcsíp. Az pedig fáj. Nagyon...

 - Üljetek csak nyugodtan ide. Nem bánom - préseltem ki mégiscsak magamból. 

 - Jajj, de kis cuki vaaagy! - mosolygott negédesen. Dohogva indultam hátra felé. Suzynak nevezett... És hátul kell ülnöm... Ülnünk. Ugyanaz! De mégiscsak nekem volt az a nap égőbb...

 Sorban álltunk és azt vártuk, hogy eljussunk a konyhásnénihez, aki a második fogást szedi ki nekünk. Természetesen később kerültünk sorra, mert Lidiáéknak be kellett előzniük. Amikor odaért kedvesen mosolygott rám a néni.

 - Mit szeretnél Angyalka? - ilyet is ritkán mondanak nekem.

 - Van még rántott hús? - mosolyogtam vissza.

 - Nem. Vagyis de! Mármint, hogy most sül. De szívesen rakok neked félre! Mit szeretnél hozzá köretnek?

 - Sült krumplit. És ha lehet a barátnőmnek is rakjon félre! - mellém pillantott. Észre vette Annát a hatalmas rózsaszín hajával. Elmosolyodott.

 - Te igen vadóc kislány lehetsz - Anna elnevette magát.

 - Nem tudom. De szeretem ezt a színt - vigyorgott továbbra is. Majd megint fjelém fordul a néni.

 - És hogy hívnak?

 - Lucynak - feleltem. Valószínűleg kicsit nagyot halló (több példa is volt rá), vagy csak egyszerűen nagy a hangzavar.

 - Suzy! Milyen szép név majd viszem. Kiálltok neked - azzal sarkon fordult és meg sem hallotta ahogy kijavítom. Csak negyed órát kellett várnunk és hangos kiáltás szakította meg a zsivajt.

 - Suuuuzyyyyy!!! -azt hiszem (sőt szerintem igazam is van), hogy itt senkit nem hívnak így... Csak engem.

 Mindenki felém fordult a teremben. Néhányan nevettek is... Gondolhatjátok, milyen égő volt...

Íme a 4. fejezet. Sajnálom, hogy ilyen későn jött. Valószínűleg csak hétvégenként tudok felrakni részt, de persze megpróbálok minél szorgalmasabb lenni. :) Remélem sokatoknak tetszik, már ha olvastok. De ha ez így van jelezzétek kommentben. ;) Legyetek jók! Jó8! :*