9. fejezet

Leugrott az ágyról, és elkezdte felhúzni a cipőjét.
- Jó idő van odakint, igaz? - hadarva beszélt, miközben a cipőfűzőjével ügyetlenkedett.
 - Öhm, igen... Süt a nap - hirtelen felébredtem a sokkból, és a szoba közepéről egy ugrással az ajtó melletti cipőspolchoz érkeztem.
 - Mivel menjünk?
 - Hát, gyalog kilőve - már én is hadartam -, és a kori is. Ahhoz nem vagyunk gyorsak, hogy a plázába érjünk. Mivan, ha elrabolta?
 - És ha többen vannak? - nézett rám ijedten.
- Akkor elrabolták... Csak legyünk ott gyorsan. Hátha még ott van. Lehet, hogy csak egyszerűen megérezte a bajt. Anna ügyes lány.
 - Jó, de még is hogyan jussunk oda? - kezdett kétségbe esni.
 - Taxi?
 - Az drága. Nincs rá pénzem.
 - Nekem se - sóhajtottam. Kiléptünk az ajtón és a lépcsőig futottunk. - Van jogsid?
 - Van. De nincs kocsim. Kinek van itt?
 - Én tudom.
 - Na? - megfogta a csuklómat és kész volt rá, hogy megint rohanjunk.
 - William Bush - tudtam, hogy mit fog reagálni, de azt is, hogy meg kell próbálni. Az arcán érzelmek vívódtak. Az Annáért oránt érzett szeretete, és a kétségbeesés, hogy elveszthetjük. De megjelent az irtózás, tudta mi következik. - Meg kell próbálnod Liz! Annáért! Én képtelen vagyok elveszteni, és te sem bírnád ki!
 - De nem lehet! Kérlek, értsd meg! Most kaptam tőle egy levelet, és hogy venné ki magát, ha odaállítanék?! Mintha szabad utat adnék neki.
 - Liza - most az először neveztem így, megdöbbent, nem csak ő, én is -, könyörgöm! Nagyon-nagyon fontis nekem Anna, nem akarom elveszíteni! - belegondoltam, most először, hogy milyen lenne nélküle, és eltört a mécses.
 - Jajj, kicsikém - anyáskodott -, ne sírj. Kérlek! - megölelt és a fejem búbját kezdte simogatni. - Figyelj. Megyek Will szobájához, elkérem a kocsit. Addig menj a hallba - és elrohant, othagyott. A földön ülten egy-két percig, amíg összeszedtem magam. Aztán feltápászkodtam, és a elindultam tovább, lefele a lépcsőn.
 Amikor leértem leültem egy kanapéra, de nem bírtam nyugton maradni. Babráltam a hajammal, topogtam a lábammal. Nem tudom mennyi idő telt el, de egyszer csak megérkezett. Akkor már üsveges tekintettel bámultam magam elé. Csak megfogta a csuklóm, és húzott. Át a hallon, a garázsig, megkereste az autót, és belökött. Beszállt ő is, és csak ekkor szólt hozzám.
 - Övezkedj be, gyorsan megyünk!

 Felkaptattunk a negyedikre, ahol az éttermek vannak, és egy pillanatra megálltam, hogy kifújjam magam.
 - Gyere - indult tovább Liz.
 - Nem megy szúr az oldalam - nyögtem, és megint sírni kezdtem. Ekkor fogta magát felkapott a karjaiba, és úgy indult el.
 - Bakker. Ilyen erős hogy tudsz lenni? - teljesen ledöbbentem. Annyira kis gyámoltalannak látszik, és csak úgy felkap egy tizenkilenc évest. Mondjuk igaz, hogy nem.vagyok egy nagy súlyú ember. De azért hatvanhárom kilót! - Oké, rakj le, bírom - igaz, hogy ez nem volt teljesen valósághű, de még csak a második üzletnél jártunk.
 Nagyon aggódtam, így amint kiértem arra a részre, ahol körbe tudunk nézni, rögtön az éttermekhez indultam. Elmúlt a szúrás, csak a rózsaszínű hajra koncentráltam.

Háromszor jártunk körbe mindent, de nem találtuk. És a lemezes boltban sem volt ott a fiú. Összetörtem.
 - Figylej, szerintem menjünk el és vegyünk vacsit. Csak előtte még menjünk el a toaletthez - simogatta meg közben a vállamat
 - Nem veszünk enni. Majd szerzünk valamit a menzán. A wc után a rendőrségre megyünk - jelentettem ki.
 - Mi van? - bámult rám értetlenül a nagy kék szemeivel. Eszembe jutott Anna, és újból könnyek gyűltek a szemembe.
 - Döntöttem - szipogtam, de megpróbáltam mégis határozottnak tűnni.
 Elindultunk az mellékhelység felé. Lassan haladtunk, nem szóltunk egymáshoz. Tudta hogy jobban teszi ha nem vitatkozik.
 Bekanyarodtunk az egyik kis hídnál, így át kerültünk arra a nekünk kellő oldalra. Ránéztem a táblára aminazt jelzi: "ide gyere üríteni". Még minimum tíz bolt van addig.
 Esküvői ruhaszalon, divatruházat, és megint és megint, aztán a kedvencem, a Sunshine. Egy csomó olyan ruha és kiegészítő van ami megfelel az ízlésemnek, egy pillanatra megálltam, és bepillantottam a boltba, de aztán továbbindultam. Fehérnemű. Cipő. Táska. Divat. És balra kanyarodtunk, a folyosóra, először a fiú wc mellett mentünk el, aminke természetesen, mint mindig, nyitva volt az ajtaja.
 Oda értünk a nekünk kellőhöz, kinyitottuk az ajtót, és rögtön a tükörbe pillantottam. Megfogtam Liz karját és berántottam. A földön ott kuporgot Anna, felhúzott és átkarolt térdekkel, a fejét lehajtotta. Mellette a földön véres zsepkendők hevertek.
 - Anna! - kiáltottuk egyszerre a szöke hajú barátnőmmel.